Ahogy a szülőként, nagyszülőként megérkezel délután a gyermekért, már az öltözőben tapasztalhatod, ha a kicsinek nehéz napja volt. Túlpörgött, hisztis. Könnyen lehet, hogy ez az új helyzet helyzet felrúgja a délutáni terveiteket. Miért? Mert a gyermek most nem alkalmas további együttműködésre: sürgősen ki kell engednie a gőzt. Kapcsolódó szülőként szeretnél alkalmazkodni ehhez a kibillent állapothoz, úgy, hogy közben az irányítást sem engeded ki a kezed közül?
Íme 8+1 lépés hozzá, a slowparenting szemléletében.
- Gyors távozás Először is igyekezz minél gyorsabban kilépni az öltözőből. Ehhez segíts a gyermekednek az öltözésben, lehetőleg ne most kezdj el csevegni a többi szülővel (a pedagógussal is csak a legszükségesebbekre szorítkozz).
- Szabadság Egy ilyen nap után nem szerencsés, ha kötöttségekkel folytatódik a délután: szabad levegőn sok szabad mozgás, csatangolás, szabad játék legyen a terv.
- Védett környezet Próbáld meg minél előbb biztonságos helyszínre kormányozni magatokat. Ahol nincs forgalom, üvegszilánkok vagy zuhanásveszély, stb., hiszen nem szerencsés folyamatos „figyelj oda” és „vigyázz” vezényszavakkal tovább feszíteni a húrt.
- Nem játszótér Az aznapi szociális ingerbomba után a gyermeknek nem zsúfolt játszótérre, hanem arra van szüksége, hogy kapcsolódni tudjon önmagával és veled. Park, liget, tér, természet, kert a legjobb választás.
- Tegyük el a telefont Valószínűleg neked is nagyon cefetül esne, ha egy feszkós munkahelyi nap után a párod a telefonját bambulná, miközben kiöntöd a lelkedet. Ezzel kapcsolatban a gyermeked is ugyanígy érez, úgyhogy próbáld meg kizárni a multitaskingot, és csak rá figyelni az erre szánt, közös játékidőben.
- Közös játék Kérdezd meg, mit szeretne játszani, vagy hívd játékra (ehhez jó ötleteket találsz a Négy évszak játékai kártyapaklimban, vagy elkezdhetitek kibeszélni a nap történéseit a Meséld el: mesével kártyapaklim segítségével). Lehet, hogy kedve szerint hozzáfogott már valamihez, akkor próbáld meg ebben támogatni. Figyelj oda rá, hogy bármit is játszik, lehetőleg:
- ne irányítsd („szerintem inkább tornyot építs, ne hidat!”)
- ne minősítsd („Túl lassan válogatod a kavicsokat.”)
- Inkább dolgozzunk a keze alá, vagy csak legyünk jelen, figyeljünk oda rá.
- Sírás meghallgatás Ha biztonságban érzi magát a gyermek, és biztos a szülő figyelmében, jellemző, hogy a benne lévő nehéz érzések felszínre törnek, azaz „kiborul”. Ilyenkor próbálj meg az alábbi két dologra törekedni:
- legyél elérhetők számára érzelmileg és testileg is
- legyen meg az egészséges érzelmi távolság, ne húzd magadra a benne lévő feszültséget
- Ne szégyenítsd meg, vagy tereld el a figyelmét!
- Hagyd, hogy kisírja magát! Közben biztosítsd a jelenlétedről szavakkal és/vagy gesztusokkal.
- Levezetés Tedd a napirend részévé a szaladgálást (kismotor, futóbicikli, stb.) és/vagy bóklászást, esetleg tegyetek pár megállót a kedvenc járművén (nálunk örök szerelem a metró). Még jobb, ha hempergőzéssel, forgással, birkózással ér véget a nap. Ebben – testi adottságai miatt – apa is könnyedén kiveheti a részét, anyával az ölbebújás, dallamra ringatózás segíthet a levezetésben.
+1. Mindezek viszont nem működhetnek, ha a nap végén feszült és üres lelkiállapotban érkezel meg a gyermekért. A Lassú Gyermekkor – #slowparenting a hétköznapi gyakorlatban online kalauzaimban számos személyes történetet találsz a szülő- és gyermekbarát napirendről, rutinokról és arról, hogyan tudod örömteli módon megélni az anyaság kihívást okozó helyzeteit, és miként tudod felvenni gyermeked nézőpontját, kapcsolódni az ő saját, egyedi személyiségéhez.
